Kulturális Iparágak

Bridget Jones naplója, Száll a kakukk fészkére, Indul a bakterház, Szerelem a kolera idején, A lét elviselhetetlen könnyűsége, A rózsa neve, Szerelemről és más démonokról. Egy könyv és egy film.

Könyvek amiket imádok, és igen, van néhány film, amit jobb lett volna nem látni.

Általában eredetista vagyok a könyv kontra filmváltozat kérdésében. Egy jó regény után csalódás érhet a moziban, mert már megvan a fejemben a kép a szereplőkről, a tájakról, jelenetekről, színekről, és ezt a kitalációt nem szívesen áldozom fel. Ha viszont előbb látom a filmet, mint olvasnám a regényt, megspórolom magamak a fentiek elképzelését, ami időnként kényelmes. Vagy el sem olvasom.

Vannak persze jó adaptációk, sőt, eredetit felülmúló alkotások. Jack Nicholson tökéletes őrülete például teljesen odaszegezett a tévé elé, míg a Száll a kakukk fészkére regényformátuma – bár szintén nem egy ócskaság – azért bűntudat nélkül félbeszakítódott párszor egy-egy valami erejéig. Hasonlóan milliószor jobb filmként Bertolucci Álmmodozókja, aminek könyves létezéséről szégyenszemre sokáig nem is tudtam. Vagy itt van még az állandó fogyókúrázok és szerelemsóvárgók kultuszfilmje, a Bridget Jones naplója. Persze, persze, remek regény, de a kék spárgaleves mozgóképen üt igazán. Megkockáztatom, hogy Bridget esetében nem csak az eredetista felfogásomat teszem zárójelbe, hanem egyenesen a szinkron-ellenességemet is visszavonom. Udvaros Dorottya for president!

A jó regény, borzasztó film kombó sokkal gyakoribb. A Szerelem a kolera idejént még Javier Bardem sem tudta megmenteni. Ezen a filmen egyenesen felháborodtam, ami ugyanolyan hangos sóhajtozásokban fogalmazódott meg, mint amit apám adott elő a Számkivetett végigszenvedése közben. A kolerán viszont sokan majd’ elaléltak a romantikus sztoritól és az erőltetett spanyol akcentusos angoltól. Szerintem ők vagy nem olvasták a könyvet vagy van valami bajuk. Marquezt megfilmesíteni egyszerűen bűn, és akkor több szót nem is ejtenék a Szerelemről és más démonokról című valamiről. Az pedig, hogy a Lét elviselhetetlen könnyűségének Terezáját Farkasházi Réka (Barátok közt!!!) szinkronizálja… Kikérem Kundera és Juliette Binoche nevében is.

Fentiek fényében viszonylag sokáig ellenálltam bárminemű invitációnak a legújabb, sokadik Jane Eyre-re. Végül beadtam a derekam. Ennek oka a nők és a kisasszonyosság közti misztikus kapcsolattal  magyarázható. A ködös Albionért, a fűzős abroncsszoknyákért, a visszafogott romantikáért (értsd: legfeljebb csókot elcsattantó, abból is legfeljebb egyet, és csakis a mű végén típusú szerelmi ábrázolás) való rajongás a kislánykorban gyökeredzik. Jane Austin és a Brontë nővérek összes művét, könyvben, filmben, sorozatban, minden létező formátumban imádom.

A Jane-Eyre szerelem viszonylag későn, csak tavaly ütött be, mikor akciósan hatszáz forintért – egy oldal tehát egy Ft -megszereztem. Pár nap alatt kivégeztem, letehetetlen remekmű. A szegény árvát gonosz nagynénje messzi iskolába küldi, majd az ottani próbatételeket kiállva elszegődik nevelőnőnek Mr. Rochester házába. A csúnyácska, ám eszes és jólelkű Jane beleszeret mogorva és szintén nem túl előnyös külsejű, öregedő urába, akinek nem mellesleg sötét titkait őrzi a kúria padlása. Izgalmas, bájos, romantikus történet.

Szerencsére a film szintén remek, cseppet sem rondított bele a Jane Eyre-képembe. Sőt! Mintha csak magam forgattam volna le a saját elképzelésem alapján, szereplők, tájak, minden passzolt. A Jane-t alakító Mia Wasikowska tökéletes választás, kissé színtelen, de nagyon is szeretni való. Michael Fassbender alias Mr. Rochester viszont jóképűbb, mint a fejemben élő változata, de ez csak fokozza a film élvezhetőségét. A sztorit izgalmasan, ahol kell, félelmetesen rendezi Cary Fukunaga, és bár két órába nem férhet bele a komplett történet, mégsincs hiányérzetem. Kizárólag nőknek ugyan, de többször megnézhető.

A Jane Eyre tulajdonképpen azt tudja, amit az összes kisasszonyos alkotás. Ugyanarra a jól bevált receptre épül: reménytelennek hitt szerelem, kis boldogság, nagy csalódás, hepiend. Ezekben a művekben garantált a jó vég, a romantika. Csöpögősség nélkül hirdetik az igaz szerelembe vetett hitet, szívet melengetőek bármilyen vad szexualizálást nélkülözve is. Sőt, pont ezért szívet melengetőek; szex-csömörre gyógyír. Kiszámíthatóságuk olyan, mint az egy kategóriával cikibbnek számító titkos hobbié: a dél-amerikai szappanoperáé. Persze az igénytelenséget mellőzve. (És persze nem az én hobbim)

Ezek miatt szeretem a kisasszonyos könyveket, filmeket. És ezután a kinyilatkoztatásom után többé már nem csak titokban.